Nyelvtan
Az angol ábécéFőnevekMelléknevekNévelőkNévmásokSzemélyes névmásokBirtokos névmásokVisszaható névmásokMutató névmásokKérdő névmásokSzámnevekIgékSegédigékMódbeli/modális segédigékSzenvedő szerkezetA gerundium és a folyamatos melléknévi igenévIgeidőkFolyamatos jelen időEgyszerű jelen időFelszólító módFelkiáltásEgyszerű múlt időFolyamatos múlt időBefejezett jelen időBefejezett folyamatos jelen időBefejezett múlt időEgyszerű jövő időKözeljövőFeltétel kifejezéseHatározószókHatározószók fokozásaSzórend és mondatalkotás

1. Az angol ábécé

Az angol ábécé betűzése
a [eɪ] h [eɪtʃ] o [əʊ] v [viː]
b [biː] i [aɪ] p [piː] w [dʌbəljuː]
c [siː] j [dʒeɪ] q [kjuː] x [eks]
d [diː] k [keɪ] r [ɑː] y [waɪ]
e [iː] l [el] s [es] z [zed]
f [ef] m [em] t [tiː]
g [dʒiː] n [en] u [juː]
A különleges hangok ejtése
A kiejtés átírására használt jeleket a következőképpen ejtjük:
[ŋ] Nazális (veláris) n. Úgy ejtjük, mint az n-t a magyar munka és tank szavakban.
[θ] Zöngétlen th. Nyelvünk hegyét elülső fogaink közé helyezve, pöszésen ejtett rövid sz, pl. think.
[ɜ] Úgy ejtjük, mint a magyar hosszú ő-t, de ajakkerekítés nélkül.
[ə] Úgy ejtjük, mint a magyar rövid ö-t, de ajakkerekítés nélkül.
[w] v-szerű u
A kiejtés átírása, valamint a jelek leírása egyszerűsítve vannak feltüntetve, hogy ezzel elősegítsék a minél egyszerűbb és érthető olvasást.