Nyelvtan
Az olasz ábécé és hangsúlyFőnevekMelléknevekA melléknév végződéseiA melléknevek fokozásaA névelőHatározott névelőHatározatlan névelőNévmásokSzemélyes névmásokVisszaható névmásokBirtokos névmásokKérdő névmásokVonatkozó névmásokMutató névmásokHatározatlan névmásokSzámnevekTőszámnevekSorszámnevekTörtekA többszörösség kifejezéseSzámtani műveletekAz időAz igékA segédigékKijelentő módJelen időMúlt időJövő időKötőmódFeltételes módFelszólító módBefejezett melléknévi igenévGerundiumHatározószókA határozószók fajtáiA határozószók fokozásaA rendhagyó igék áttekintése

1. Az olasz ábécé és hangsúly

Az olasz ábécé kiejtése
a [aː] h [aːkkaː] o [o] v [vu]
b [bi] i [i] p [pi] w [vu doppio]
c [tʃi] j [i lunga] q [ku] x [iks]
d [di] k [kaːppaː] r [erre] y [ipsilon]
e [e] l [elle] s [esse] z [dzeːtaː]
f [effe] m [emme] t [ti]
g [dʒi] n [enne] u [u]
Mássalhangzók és mássalhangzó-csoportok kiejtése
ca, co, cu [kaːˌ koˌ ku] cia, cio, ciu [tʃaːˌ tʃoˌ tʃu]
ci, ce [tʃiˌ tʃe] gia, gio, giu [dʒaːˌ dʒoˌ dʒu]
chi, che [kiˌ ke] chia, chio, chiu [kjaːˌ kjoˌ kju]
gi, ge [dʒiˌ dʒe] ghia, ghio, ghiu [gjaːˌ gjoˌ gju]
ghi, ghe [giˌ ge] gli a [ʎi] és a [j] közt
sci, sce [ʃiˌ ʃe] gn [ɲ]
scia, scio, sciu [ʃaːˌ ʃoˌ ʃu]
A rövid a hangszíne a magyar á hangszínével egyezik, viszont röviden kell ejteni, kiejtése a palóc nyelvjárásbeli rövid a hanghoz hasonlít.Az olaszban a hangsúly változó, leggyakrabban az utolsó előtti szótagra esik. Kiadványunkban minden olyan szónál jelöltük, ahol nem az utolsó előtti szótagra esik.