Nyelvtan
Ábécé és kiejtésFőnevekMelléknevekNévelőA határozott névelőHatározatlan névelőNévmásokSzemélyes névmásokVisszaható névmásokBirtokos névmásokKérdő névmásokVonatkozó névmásokTagadó névmásokMutató névmásokHatározatlan névmásokSzámnevekTőszámnevekSorszámnevekSzorzó számnevekSzámtani műveletekÓrával kapcsolatos adatokIgékKijelentő módJelen időMúlt időJövő időKötőmódFeltételes módFelszólító módMúlt idejű melléknévi igenévGerundiumHatározószókA rendhagyó igék áttekintése

1. Ábécé és kiejtés

A spanyol ábécé betűinek kiejtése
a [a] h [atʃe] ñ [eɲe] v [uve]
b [be] i [i] o [o] w [uve doble]
c [θe] j [xota] p [pe] x [ekis]
ch [tʃe] k [ka] q [ku] y [i griega]
d [de] l [ele] r [ere] z [θeta]
e [e] ll [eje] s [ese]
f [efe] m [eme] t [te]
g [xe] n [ene] u [u]
A rövid a hangszíne a magyar á hangszínével egyezik, viszont röviden kell ejteni, kiejtése a palóc nyelvjárásbeli rövid a hanghoz hasonlít.
Mássalhangzók és mássalhangzó-csoportok kiejtése
b, v szókezdő helyzetben mindkettő általában [b]-nek hangzik, valamint m, n után
c e, i előtt [θ] (az amerikai spanyolban [s]), minden más helyzetben [k]
ch [tʃ]
d szóvégi helyzetben és magánhangzók között [ð]
h mindig néma
j [x]
ll lágy [j] (a latin-amerikai spanyolban [j, zs])
ñ [ɲ]
z [θ] (a latin-amerikai spanyolban [s])
g e,i előtt [x], minden más helyzetben g
güe [gwe] güi [gwi] gua [gwa] que [ke]
gue [ge] gui [gi] guo [gwo] qui [ki]
A speciális jelek kiejtése
A kiejtés átírására használt jeleket a következőképpen ejtjük:
[β] gyenge b, az ajkak érintkezése nélkül ejtjük
[ð] gyenge d, nyelvünk a felső fogak peremét érinti
[θ] sz, nyelvünk hegyét fogaink közé helyezzük
[w] félhangzós u, mely az utána következő magánhangzóhoz kötődik
[x] erős h-nak hangzik, mint a Bach, technika szavakban
A magánhangzó feletti ékezet a hangsúlyt jelöli, nem pedig a hosszan ejtendő hangot.